Szombat van, hétvége, ami potenciális veszélyt jelent a fogyókúrámra.

Azért, mert hét közben rendelem a kajámat, tehát az ebéd és a vacsora is adott. Hétvégén azonban nincs rendelési lehetőség, ilyenkor nekem kell kreatívan kitalálnom, hogy mit is fogok enni. És, mivel én alig eszem húst, hét végén szoktam pótolni a húsigényemet. Hét végén pedig még bulik is szoktak lenni, születésnapi bulik, fekete erdő meg csokoládé tortával....

Reggel felálltam a mérlegre, és 89,5 kg-ot mutatott, mint két hete, csak közben az ilyen hétvégéknek köszönhetően visszahíztam 92 kilogrammra és azt adtam le újra. Sajnos ragaszkodnom kell a saját rutinomhoz, a saját szokásaimhoz, csak egy születésnapon nehéz azt mondani a házigazdának, hogy bocs, én most nem eszem a sütidből, mert fogyókúrázom, mert meg lenne arról győződve, hogy ezt személyes sértésnek szánom, és azon az egy szelet tortán nem múlik semmi. Tényleg pont azon az egy szelet tortán nem múlik semmi, csak előtte a házi készítésű sajtos - sós rudakon, a sült tarján sült burgonya körettelen, meg ezeken a dolgokon múlik valami. Meg azon, hogy ha elfogadom a csokitortát, akkor már előtör belőlem a "minden mindegy" érzés, és akkor már eszem a fagylaltból is.

Egyébként meg: bejön, hogy rostot eszem reggelihez, ebédhez vacsorához, nagy nyugi van tőle a gyomromban és az emésztőrendszerem működése is mintaszerűvé vált tőle. Pl. elmúlt a refluxom amióta ezt az étrendet és filozófiát követem. Lehet, hogy lassan fogyok, de a gyomrom már hálás az étrendért, és én is az vagyok. Nem mindegy, hogy gyomorégéssel élek vagy nélküle. Csak a sok rosthoz, sokat kell inni is, a sok folyadék pedig azt jelenti, hogy éjjel többször is fel kell kelnem, ezért egy picit kialvatlan vagyok.

A legnagyobb motivációt a fogyásra egyébként az emberek jelentik. Úgy értem oda kell menni közéjük - ez nehéz volt, mert több, mint két évet dolgoztam home office-ban, és elszoktam az emberektől - és hát igen valahogy kinézek, és ez a valahogy szégyenérzettel tölt el. Nagy a hasam, nagy a fenekem, vastagok a karjaim, a combom, nagyon messze kerültem a régi sportos valómtól. Csak hát a gyógyszerek, meg a két éves semmittevés meg anyukám ápolása okozta időhiány, meg a stresszevés....

Szóval remélem, hogy a hétvégén sem kanászodom el, és tartani tudom magamat az előzetesen kitűzött célokhoz.