Ma reggel 9 ismétlést csináltam a tibeti 5 rítusból és 5 napüdvözletet az astanga jógából.
Tegnap bűnöztem, megettem egy egész zacskó sós mogyorót és utána egy tábla milka csokit is. Nagyon régen nem ettem már csokit sem és mogyorót sem, és úgy voltam vele, hogy kibírom az ezzel járó hízást, de néha muszáj eleget tennem annak, amit kívánok. Nem vagyok én se fakír se aszkéta, és úgy voltam vele, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül megehetek egy tábla csokoládét.
Ma reggel persze szembesültem ennek következményével, de most pont leszarom. Ma már új hét és új kezdet van. Úgyhogy annak örülök, hogy meg tudtam csinálni 9 ismétlést a tibeti jógából, és 5 kör napüdvözletet. Holnap már ez is könnyebb lesz, mert adaptálódik a szervezetem elég gyorsan az új kihívásokhoz. Úgy tekintek a tibetire, mint bemelegítésre az astangához, és ez sokat segít benne. Az astangához pedig úgy állok, hogy nem szabad szenvedni benne, mert akkor nem hat :-) Igen, tudom ez még csak az eleje, de a napüdvözletekben sem szabad szenvedni.
Ma búcsút fogok venni a papagájtól, hazajöttek az unokatestvéremék, elviszik a papit haza. Szegény egyedül maradt, nagyon sajnálom. Igyekeztem szórakoztatni, amikor csak tudtam, meg a szarka fiókák is itt kiabálnak az ablak alatt. Az egyik szarka fióka azt csinálja, hogy utána megy a felnőttnek, beáll elé, és kitátja a csőrét meg repdes a szárnyával, és közben kiabál, hogy ő bizony éhes, etessék meg! :-) A felnőtt meg mostanában elég gyakran figyelmen kívül hagyja ezt a kedves felszólítást. Tegnap rajtakaptam őket, ahogyan a szemeteskukából bontogatják a nylonzsákokat, hátha van bennük valami nekikvaló csemege.
