A mai 5 ismétléses tibeti rítust megtoldottam 3 kör napüdvözlettel. Régen, mikor még nem voltam kövér Ashtanga vinyásza jógát csináltam. Csak sajnos a betegségem közbeszólt, és abbahagytam. A kórházi tartózkodásom minden motivációt kiölt belőlem, és hát a kórházban híztam meg többnyire, nem volt kedvem utána újrakezdeni az egészet. Pedig lehetett volna. Na de mindegy is, a lényeg, hogy ma, nem is tudom hány év után, újra felálltam a jógaszőnyegre, és csináltam 3 kör napüdvözletet. Több nem is ment volna. Légzéskoncentrációval csináltam, tehát betartottam a jóga tradíció előírásait a be- és kilégzésre. Jól meg is izzadtam benne. Mivel reggel csinálom a gyakorlatot, amikor még teljesen merevek az izületeim, nem annyira az a lényeg, hogy szép legyen amit csinálok, mint inkább arra, hogy a gerincemet átmozgassam, és gyakoroljam a légzést. Most egy hétig három ismétlést fogok csinálni, majd ötöt, majd nyolcat, utána megcsinálom a levezető gyakorlatokat, majd hetente szépen kettesével fogom hozzáadni az álló és az ülő pózokat. Meglátom meddig jutok el és hogyan.

Reggelire zabkását csináltam magamnak, tegnap este beáztattam a zabpelyhet, hogy minél inkább élő táplálékot vigyek be a szervezetembe, ma már csak rottyantani kellett rajta egyet a túzhelyen. Rádobtam két teáskanál mézet meg egy kis fahéjat, isteni tápláló, fogyókúrás zabkása lett a végeredmény. Szoktam csinálni kakaósat meg lekvárosat is, azok is ennyire finomak ám, és nem kerül sok időbe az elkészítése sem.