A mai gyakorlás rémálom volt. Se erőm, se mozgáskoordinációm, se légzésem nincsen. De megcsináltam a tibeti jógából a 11 ismétlést és az ashtangából a napüdvözleteket.

Nézegetem az astanga jógások büszke képeit az instagrammon meg a facebookon, hogy hol tartanak és röhögök magamon, hogy már a napüdvözletek légzéssel való koordinációja is meghaladja most a képességeimet, mikor leszek én varjú pózban :-)

Erre van egy olyan jógás mondás, hogy a virág a mezőn nem hasonlítja magát más virágokhoz. Nem érdemes össszehasonlítani, van aki 20 év gyakorláson van túl, én pedig most kezdtem két hete. Mi két hét a húsz évhez képest? :-)

Örülök annak, hogy most már 15 csaturanga pózt kell csinálnom, jól fel fog erősíteni. Mikor? Nem tudom. Kino McGregornak saját bevallása szerint volt olyan mozdulat, amit 5 évébe telt megvalósítani :-) Egyelőre élvezem azt a kellemes izomlázféleséget, amit a napi gyakorlás biztosít számomra. Igen, az izomláz lehet kellemes is.