Ma megcsináltam a 7 ismétlést a tibeti 5 jóga rítusból. KÍvülről nézve a 7 ismétlés borzasztóan kevés, belőlről nézve viszont ez pont 7 ismétléssel több, mintha nem csinálnék semmit.

A forgásnál már oda kell koncentrálnom, hogy mit csinálok. A lábemelést rendben meg tudom csinálni, a hátrahajlásnál már az elején megegyeztem magammal, hogy nem az erő a gyakorlat lényege, hanem a hátam, és a gerincem egészsége, így nem erőből csinálom. Az asztallap pozíciót nehéz megcsinálni, gyengék a vállaim és a karjaim ahhoz, hogy megtartsák a súlyomat, így lendületből is dolgozom, ami pedig nem jó. A lefelé néző kutyapózt is meg tudom csinálni. Abban pedig lehet hallani, ahogy helyrepattannak az izületeim az éjszakai mozdulatlanság után.

A 7 ismétléses sorozat után még ráraktam 3 kör napüdvözletet. Itt is megbeszéltem magammal, hogy nem az erő a lényeg, hanem a légzés és a gerincem egészsége, úgyhogy nagyon csúnyán csinálom, de fűtőlégzéssel és csigolyáról csigolyára haladva. Ha itt izmot szedek fel magamra, az a kellemes mellékhatások közé fog tartozni :-) de nem ez az elsődleges cél.