A hétvégén tök fegyelmezett voltam, de mégse mozdul a súlyom. Se lefelé, se - szerencsére - felfelé :-)

90 kg-nál megáll a fogyás, bármit is próbáltam eddig. Ilyenkor szoktam feladni, hogy á úgyse megy ez nekem, és jól bevacsorázom. Most kell fegyelmezettnek lenni és kibírni azt a nem tudom hány napot, amíg végre eldönti a szervezetem, hogy 90 kg alatt is van élet, sőt, 80 kg sőt 70 kilogramm alatt is van, jó sok időt ott töltöttem, tudnia kell, hogy nem történik tragédia ha veszítek egy kis zsírt a nagyon sokból. A mérlegem szerint 32% a testzsír százalékom, 15% lenne esetemben az ideális, ez kb. 70 kilogrammot jelent. Az még lefelé 20. De ahogy nem vettem észre, hogy ez a 20 feljött rám, úgy most megszenvedek azzal, hogy le is menjen. Hiányzik a fegyelem? No majd meglátjuk. Ilyenkor nincs más hátra, csak úgy kell tenni, mintha ment volna lefelé a súlyom, optimistának maradni, és folytatni azt, amit csinálok. Amit csinálok az jó. Nem vonok meg magamtól semmit, még fagyit is ehetek mert van még mára 300 kcal, amit meg kell ennem és barátokkal fogok találkozni amúgy is. Kell legyen eredménye annak, amit csinálok, mert van terv, a terv jó, és nem boríthatom fel arra való hivatkozással, hogy a mérleg nyelve egy kicsit megtorpant.

Fog az lejjebb menni. Nem baj, ha most nehéz, lesz ez még könnyebb is... és lesznek még ilyen megtorpanások, még akár két hétig is előfordulhat, hogy a testem nem reagál. A veszett fene fogja tönkretenni ezt a hat hetes szép munkát, amit eddig végeztem magamon. Ki kell bírni.