Nomármost, antipszichotikumot kell szednem, az orvos szerint életem végéig. (Majd meglátjuk.) Az antipszichotikumok sajnos ugyanazokra a receptorokra hatnak az agyban, amelyek az étvágyat, éhséget is szabályozzák, és gátolják azokat a jeleket, amelyeket a receptor küldene az agynak, hogy hé hó, itt már eleget ettél, már ne legyél éhes. Ez sajnálatos, de adottságként kezelendő. Becsapja a szervezetet, többet is gyakrabban etet veled, mint ami szükséges, és mint ami egészséges embereknél megmondja, jelzi, hogy mennyit egyél.

Bár ahogy elnézem a magyar népességet, lehet, hogy mindenki antipszichotikumokat eszik, akkora mértékű az elhízás, csak az alapján, amit a korosztályomban az utcán látok. Vagy pedig mindenki érzelmi evő, és a depresszióját kezeli evéssel. Nem tudom, de érdekel.

Visszatérve az antipszichotikumok határára: ki lehet cselezni, tudatossággal. Hogy nem annyit eszel, mint ami teltségérzést okoz - ami normális embereknél nem okoz testsúly gyarapodást, hanem annyit eszel, amennyit a kalóriaszámlálás megenged. És ennek semmi köze semmilyen divatos fogyókúrához, ketohoz vagy paleóhoz, ez csak annyit jelent, hogy átveszed a receptoraid szerepét, és TE MAGAD jelzed magadnak, hogy mennyi kcal bevitele volt már elég. Ha testsúlyt akarsz tartani, akkor annyit, ha fogyni akarsz, akkor pedig annyit.

Az antipszichotikum gátolja a receptoraid normál működését, kész, becsapja őket, megbízhatatlanok, rajtad múlik,  hogy mennyit eszel, meg azon, hogy mennyire tudod tűrni a folyamatos éhségérzetet, amit alapvető szükségletről lévén szó, nem sok ember tud eltűrni, néha muszáj jóllakni.